Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nagyközség. Tiszalúc Miskolctól 20 km távolságra, a Harangod mező délkeleti részén található, a Takta holt-tiszai torkolatánál. A település a 37-es útról közelíthető meg a legjobban, de eljuthatunk ide a 36-os és a 35-ös útról is.

A település 'Élő-Tisza' partján alakult ki. A Tisza-szabályozása után a nagyközség szerepe a víziközlekedés szempontjából háttérbe szorult. A nagyközség a Miskolc - Sátoraljaújhely vasútvonal mentén található.

A szeszélyesen kanyargó folyószakasz a Tisza-mente egyik legárvízveszélyesebb szakasza volt. Innen zúdultak le az áradások az Alföld felé.

A Lányi Sándor vezette Tisza felmérés (1833-1846) alapján Széchenyi István ezen a vidéken indította meg ünnepélyes keretek közötta szabályozási munkálatokat 1846. augusztus 27-én. Erre emlékeztet a folyó tiszadobi oldalán felállított emlékmű.

A település határában a kőkorszak korai szakaszából, Kr. e. 5000-ből származó sírokat tártak fel a régészek. A rézkor középső szakaszában pedig már valóságos falu alakult ki ezen a területen. A régészeti kutatások azt igazolják, hogy a bronz korban a község határában lévő Sarkad-pusztán emelkedő Danka-dombon sáncokkal megerősített, várszerű erődítmény állt. Az erődítményben lakott a közösség vezető rétege, a falu pedig a domb lábánál terült el. A település létezésére Anonymus Gesta Hungarorum című munkában is utal, amikor a magyarok honfoglalásáról írott fejezetben már név szerint említi a helyet: Árpád vezérküldöttei: Ősbő meg Velek a Tisza folyón, a Lucz-révnél átúsztattak.

1241-ben a Muhi mezejére tartó tatárok felégették a falut.

1392-ben Felső-Lúczot Mátyás király dekrétuma a "Hegyalja kapujának" jelölte ki, ahonnan kezdve idegen bort nem volt szabad hegyaljára bevinni.

1600-1609 között, nem szerepel a zempléni települések közötti adóösszeírásokban. Pusztaként emlegetik.

1858-59-ben megépült a vasút Tiszalúc érintéséval Szerencs és Miskolc között.

A XlX. század folyamán növekedésnek indult a település népessége: 1804-ben mindössze 804 főt számlált, de a század végére, 1896-ra már 1801 főt ért el. A XX. században, még gyorsabb gyarapodást mutatott, hiszen 1982-ben már 5159 volt a nagyközség lélekszáma.

*1876-ig itt élt Ziegler Sándor uradalmi gépész, Gárdonyi Géza apja.

Nagyobb térképre váltás