Szegi község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Tokaji kistérségben helyezkedik el. Az 1980-as évek elejéig Szegi mrh. volt, a Bodrog partján létesült és a vasútvonal alatt a hegyekbe vájt kaolin bánya termékét rakodták. Mára a bánya bezárt, a kiágazó vágányt és a raktárépületet, valamint a vasúti térközt megszűntették.

A korabeli feljegyzések szerint Szegi már az 1200-as években lakott terület volt. A falu határában lévő Várhegyen hajdanán a Szeghy család vára állott, mely az idők során teljesen elpusztult.

1469-ben Mátyás király a falut Tokaj irányítása alá vonja. A Rákóczi-szabadságharc idején a település teljesen elpusztult. Az elnéptelenedett területet ekkor nevezték el Szegi-pusztának. A terület a császárhoz hű főnemesek birtokába került. Először Zerdahelyi László, majd Perényi Péter, Serédi Gáspár, végül Szapolyai János lett az újraépülő falu ura.

1606-ban már községként említik. Ez idő tájt keletkezhetett pecsétje, melynek tanúsága szerint már városi rangra emelkedett.

1819-ben Magda Pál írja: "a zsadányi és szegi borok legfüszeresebbeknek tartatnak a hegyaljai borok közt".

1913-ban belügyminisztériumi rendelet alapján elszakadhatott Bodrogkisfaludtól és önálló település lett Szegi néven.

Bodrog-Kisfaludhoz tartozó puszta Zemplén vármegye tokaji j.-ban, nagy gőzmalommal (Szegimalom), vasút- posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

338 lakosú község a Bodrog partján. Közép-Európa legnagyobb pincéje található a községben.

Nagyobb térképre váltás