Slovenské Nové Mesto (más néven Szlovákújhely, Kisújhely vagy Tótújhely, szlovákul Slovenské Nové Mesto) község Szlovákiában a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Sátoraljaújhely Trianon után Csehszlovákiához csatolt része a Ronyva patak bal partján. Közúti átkelőhely Magyarország és Szlovákia között.

Újhely 1920-ig Sátoraljaújhely városának része, amely Zemplén vármegye székhelye volt. Története megegyezik a város történetével. Az I. világháború idején a mai temető területén barakkok álltak, melyekben katonai kórház működött. Sátoraljaújhely város területének kettévágására stratégiai okokból volt szükség. Az új csehszlovák állam ugyanis csak így tudta ellenőrzése alatt tartani a Kassa-Munkács vasútvonalat, melynek egyik állomása Sátoraljaújhely volt. Így Trianon után a város vasútállomása és környéke minden egyéb szempont mérlegelése nélkül a csehszlovák oldalra került. Az átkerült rész, melyet korábban Gyártelepnek neveztek először még nem volt önálló község, hanem közigazgatásilag Borsi fennhatósága alá rendelték. A helyi közigazgatás csak 1922-ben alakult meg. Az első családi házak az egykori Windischgraetz-major felosztása után épültek fel. A telepesek első nagyobb hulláma 1926 és 1928 között érkezett, a szlovákosítás jegyében Sztropkó és Eperjes környéki szlovák földművesek voltak, akik földjeiket a magyar birtokosoktól megvásárolták. Ideköltözésük után közülük sokan vasutasok, kereskedők, kézművesek, gyári munkások lettek. A településen kezdetben nem volt iskola, a gyerekek 1923-ig az iskola elkészültéig, mely a vasút felvételi épületében létesült Borsiba jártak iskolába. Újhely a lakosság növekedésével egyre inkább kisvárosi jelleget öltött, mely a környékbeli falvak gazdasági, kulturális és kereskedelmi központja lett. A lakosság nagy része zsidó volt, akik számos üzletet nyitottak és 1931-ben az istentiszteletek céljára egy 19. századi épületet zsinagógává alakítottak át. A katolikus istentiszteleteket ebben az időben még az iskola épületében tartották. A II. világháború után a korábbi zsinagógát alakították át katolikus templommá. A vámhivatal és a rendőrség épülete 1932-ben készült el. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében a település visszakerült Magyarországhoz és a várostól korábban elszakított részt visszacsatolták Sátoraljaújhelyhez. A város lakói nagy örömmel gázoltak át a korábbi határfolyón a Ronyva-patakon. A szlovák lakosság egy része elmenekült, az iskolában bevezették a magyar nyelvű tanítást. Magyarország német megszállása után a zsidó lakosságot koncentrációs táborokba hurcolták. A szovjet hadsereg 1944. december 3-án foglalta el a várost és vele együtt a mai község területét. Ezzel a települést újra elszakították Sátoraljaújhelytől és visszakerült Csehszlovákiához. Az iskolában újra szlovákul tanítottak. Északról újabb szlovák telepesek érkeztek, újabb családi házak épültek, a nagybirtokokat felosztották. Az üres zsinagógát a katolikusok vették birtokba. 1949. július 1-én megalakult a földműves szövetkezet. 1947-óta jégpince és hűtőház, 1948-óta borüzem, 1953-tól pékség, 1966-tól takarmány szárító működik a településen. 1993-ban a független szlovák állam megalakulásával Újhely Szlovákia része lett.
(forrás: wikipédia)

View Larger Map