Hernádnémeti-Bőcs vasútállomás Bőcs településen található. Miskolctól 14 kilométerre délkeletre, az Alföld és az Északi-középhegység határán helyezkedik el, a Hernád folyó szeli két részre.

Már a honfoglalás előtt lakott volt, avar temetőt tártak fel a térségben.

Az első említése a falunak a nagyváradi regestrumban lelhető fel 1222-ből. A falu nevét, még a XIV-XV. században is Bulch-nak írják. A feljegyzések alapján a tatárjárásban szinte teljesen elpusztult, hiszen útjába esett az előrenyomuló tatárok seregének. Nagyon közel van a végzetes Muhi puszta.

A település birtokosai a bőcsi nemesek, az ónodi Czudar család ősei voltak. Két különálló faluból, Belső- és Külsőbőcsből alakult ki, a kettőt a megyehatár, a Hernád folyó választotta el. A török időkben elpusztult, de újra benépesült.

Belső-Bőcs 1859-ig Abaúj vármegyéhez tartozott, de Borsod megye elcserélte Aszaló faluért. Külső-Bőcs Zemplén vármegye része volt, 1882-ben Borsodhoz csatolták. A két település 1950-ben egyesült Bőcs néven.

1854–55-ben a Hernád folyó áradásai, 1877-ben pedig tűzvész pusztította el. 1859-ben építik ki a vasutat a környéken. 1911-ben épült a közúti Hernád-híd. 1926-ban a villanyt, 1928-ban a telefont vezetik be a faluba.

1969-ben megépült Bőcsön a Borsodi Sörgyár.

Hernádnémeti


Az Északi-középhegységben, a Hernád folyó bal partján, Miskolctól 14 km-re található. Korábban nagyközségként Zemplén vármegye szerencsi járásához tartozott.

Hernádnémeti honfoglalás kori település, a honfoglaló magyarok vezérszállása volt. A községből honfoglalás kori agyagedény is előkerült, melynek mérete, alakja, formája arra utal, hogy Hernádnémeti az Aba nemzetség birtoka volt. Az Árpád-házi királyok uralkodása alatt ez a terület is állandó testvérharcok szintere. Emiatt a község egy időre teljesen elnéptelenedett, majd újra benépesült I. László uralkodása alatt.

Történelmi szempontból névváltozatai igen érdekesek. A rómaiak földrajzíróinál összefolyás, a germánoknál ágas-bogas, a szlávoknál feketevár, a XIII. század közepe táján kelt királyi adománylevelekben Herrad változatban él. A XVI. századból fennmaradt pápai tizedlajstromok pedig Herna néven is említik.

A török hódoltság idején ismét kipusztult, 1567-ben puszta helyként szerepelt a krónikákban. Fokozatosan újra benépesült és 1596-ban a Rákóczi birtokok közé került. Ebben az időben kerültek hajdúk a településre és ekkor lett reformátussá.

Az 1707-es ónodi országgyűlésen II. Rákóczi Ferenc megerősítette Hernádnémeti község lakosait egyik telkének használatába. A II. Carolina Resolutiot követően, 1735-ben itt választották meg és szentelték a tiszáninneni egyházkerület első református püspökét, Szentgyörgyi Sámuelt (Hejce 1663. – ? 1745).

A Rákóczi szabadságharc bukása után Rákóczi Juliannáé lett a község. 1730-ban III. Károly király a település egyik felét Meskó Jakabnak, másik felét az Almássy családnak adományozta.

1930-ban Polgári Lövészegyesület alakult, melynek elnöke Korcsmáros János volt.

Római katolikus temploma 1768-ban, a református templom 1895-ben épült.

1953-ig Hernádnémetihez tartozott Gyömrő-tanya, Juhász-tanya, Ósiska, Újsiska.

Nagyobb térképre váltás