Bodrogolaszi település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 75 kilométerre keletre, a Bodrog partján helyezkedik el.

A települést 1244-ben említik először, amikor IV. Béla olasz vincelléreket telepít ide, de templomáról már 1201-ben említés esik. A falu nevét, 1239: Olazy, az olaszoknak nevezett, 12. sz. vallon telepeseknek köszönheti. A középkorban mezőváros volt. A török hódoltság idején elpusztult, de újra felépült.

Zsigmond kir. ( ur. 1387-1437) alatt a Perényiek, majd a Pálócziak szerezték meg Olaszi nagyobb részét is. Perényi Imre nádor 1504: az általa alapított terebesi pálos monostornak adományozta itteni birtokait. 1566: a János Zsigmond (ur. 1559-71) segítségére érkezett tatár seregek pusztították. A falu hamarosan újjátelepült, a terebesi pálosok birtoka a 17. sz: az újhelyi pálosoké.

1739-ben pestisjárvány pusztított a községben.

A 19. században a Lónyai család birtoka volt. 1860-ban épült Lónyai-kastély, Stefánia főhercegnő kedvelt nyári tartózkodási helye volt. Miután a család kihalt, az egyház, pontosabban a Pannonhalmi apátság örökölte a kastélyt, és az azt övező területet. A 80-as években kollégiumként működött az épület, manapság kihasználatlan.

Nagyobb térképre váltás