A Bodrogkeresztúr állomás Bodrogkisfalud községben található. Bodrogkisfalud település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 50 kilométerre keletre, a Bodrog partján helyezkedik el.

Bodrogkisfalud

A települést 1220-ban említik először a források Kysfalud névalakban. 1317-ben már egyházi tulajdon volt, 1459-ben pedig már Tokajhoz tartozott. A törökök kifosztották és felégették Kisfaludot és a környező falvakat is. 1567-ben lakói visszatértek és újra felépítették a falut.

A falut 1660-ban Révfalunak is hívták. Schicha császári mérnök ekkor készített egy térképet Tokajról és környékéről, melyet rézkarcban nyilvánosságra is bocsátott, amin Kisfalud Révfalu" név alatt is fel van tüntetve.

A Rákóczi-szabadságharc idején a falu újra elnéptelenedett, de nem sokkal később újra benépesült magyarokkal, valamint szlovákokkal és ruszinokkal, akik gyorsan beolvadtak a magyar lakosságba. Az 1784-es népszámlálás adatai szerint 964 lakosa volt a falunak. 1788-ban rengetegen áldozatul estek az éhínségnek, a 19. század elején pedig az éhínségen kívül járványok is pusztítottak.

A 20. században az egészségügyi állapotok javultak, a lakosságszám stabilizálódott. 1902-ben a falu körjegyzőségi székhely lett. 1950-ben egyesítették a szomszédos Szegi községgel, 1951-től a Bodrogszegi nevet viselte. 1991-ben a két település újra különvált.

Bodrogkeresztúr

Bodrogkeresztúr a Bodrog folyó jobb partján, a Zempléni hegységnek az Alföldre peremlépcsőkkel leereszkedő déli részén fekszik. A községtől mintegy hét kilométerre, délkeleti irányban emelkedik a közismert tokaji Nagy-Hegy, északkeletre pedig a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet terül el a Bodrog és a Tisza közötti mocsaras síkságon.

Arról, hogy honnan kapta a község a nevét, sokféle vélemény alakult ki. Származtatják a Szent János nevét viselő keresztes lovagoktól, akiket kereszturaknak neveztek. Más vélemények szerint a név onnan ered, hogy a település egykor apátsági birtok volt és egyházát a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. Megint más elképzelések abból indulnak ki, hogy a község a XIV. század közepén az Aba nemzetség leszármazottainak, a Keresztúri családnak volt a törzsbirtoka. De a legegyszerübbnek ható megfejtés sem elvetendő, miszerint az eredeti név "Bodrogkeresztút" volt.

Bodrogkeresztúrról az első hiteles oklevél 1239-ből ered. Ebben említést történik egy várról, melyet valószínűleg a Tiszán átkelő tatárok 1241-ben teljesen elpusztítottak.

1411-től a község a tokaji váruradalom tartozéka. Urai között Garai Jánost, Brankovics Györgyöt, Hunyadi Jánost találhatjuk.
Bodrogkeresztúr 1456-ban cseh megszállás alá kerül, melynek Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet vetett véget 1458. tavaszán. Az uradalom urainak sorában Mátyás király következett, aki azt Szapolyai Imrének zálogosítja el.

Az 1517-ben és 1520-ban lejegyzett urbáriumok már mezővárosként említik Bodrogkeresztúrt, melynek népessége meghaladta Tokajét. Egy 1567- es összeírás a törökök által elpusztítottnak tűnteti fel a települést, de hamarosan újraépül, gazdasági-, társadalmi élete fellendül. A kulturális élet fejlődésére jellemző, hogy 1595-1617-ig Bodrogkeresztúrnak saját könyvnyomdája működött.

1726-ban haszid zsidó telepesek érkeztek a városba, akikből komoly hagyományokkal rendelkező közösség alakult ki.

Bodrogkeresztúr közel 140 évig tartó legnyugalmasabb időszaka, az 1848-49-es szabadságharccal ért véget. Noha Klapka György kétszer is győzelmet aratott a császáriak felett ( 1849. január 22-én Bodrogkeresztúron és január 31-én Tokajnál), 1849 június 28-ai győzelmük után a cári csapatok feldúlták és kifosztották a környék mezővárosait, köztük Bodrogkeresztúrt.

A szabadságharc bukása után a településen húzta meg magát Eötvös József, az első felelős magyar kormány vallás- és oktatásügyi minisztere, és a legenda szerint itt írta Karthausi című regényének egy részét.

Nagyobb térképre váltás